Az alábbiakban közöljük azt a két köszöntőt, amely Tab városában hangzott el 2026. február 4-én.
Elsőként Takáts Gyula unokahúga, Parill Orsolya szavait olvashatjuk, melyeket távollétében dr. Kovács Emőke tolmácsolt.
Ezt követi Csizmadia Nándor Tab város polgármesterének köszöntője.
Kedves Emlékező Egybegyűltek!
Parill Orsolya vagyok, Takáts Gyula unokahúga és jogutódja.
Elsőként is szeretnék köszönetet mondani dr. Kovács Emőke igazgató asszonynak, hogy meghívott és felkért, hogy ennek az emelkedett és tartalmas egész napos megemlékezésnek a fővédnöke legyek.
Így hát, ha jelen nem is lehetek, lélekben most én is itt vagyok a mindig emlegetett, mindig szeretett és mindig szerető, rá büszke és hűséges szülővárosban, Tabon.
Tabon én Takáts Gyulával soha nem voltam, legelőször a szoborállításának előkészületei során, majd a szoboravatáson jártam itt.
Tab mégis ismerős volt nekem, hiszen Takáts Gyula mindig élt a lehetőséggel, hogy beszéljen, írjon róla.
Hogy mit jelentett számára Tab?
Először is, magát az életet… hiszen itt született, második, már életben maradt gyermekként, egy azóta sajnos már lebontott szép polgárházban.
Itt született és a legbecsesebbet kapta ajándékba, a szabadságot… mert ennek a családi háznak, ennek a szülőföldnek sem térben, sem időben nem voltak határai, és a közeg, amelybe beleszületett, korlátokat nem, de lehetőséget számtalant adott neki.
Ha elszabadult vele a ringató gyerekkocsi, mire a rémült felnőttek utolérték, ő már a hatalmas kert legszebb almafája alatt – milyen mitologikus fordulat – a tudás fájáról elébe pottyant almát majszolgatott…
Ha felszaladt a kert végén a Csibe-hegyre, a messzeségben a Balaton csillogott előtte, és a bencés fellegvár, a tihanyi apátság I. András királyunk álmát őrizte. Ám, ha a kert végén csörgedező Koppány-patakig futott, ott a még ősibb múlt ragadta magával a képzeletét.
És Takáts Gyula gyermek-lelke befogadta és harmóniába ötvözte e tanító táj múltjának minden elemét.
A nagy konyhaszekrény polcáról komoly bögrék némelyikéről Ferenc József tekintett alá, a ház előtt – ahogy Takáts Gyula gyerekkori tabi karikatúráiról ismerjük – a mindenki által megvetett fekete köpenyes, görnyedt Bach-huszár toporgott el, a nagyapa pedig odabent a tabi hős szabadcsapatokról mesélt, akik megállították Jellasics seregét… büntetésül pedig még a kiegyezés után 30 évvel is rendre 12 évre sorozták be a fiatal tabi fiúkat a közösnek mondott hadseregbe.
Bizony, nem mese ez, Takáts Gyula családi hagyatékából én magam ajándékoztam a kaposvári levéltárnak dédapám leszerelő obsitlevelét. És Takáts Gyula verse is megörökíti, amint a nagyapa ezekről a hősi időkről történelem-órákat ad unokájának:
„Gombos díványán üldögélve,
nagyapám sokszor elmesélte.
Elmesélte, mit apjától hallott:
negyvennyolc e tájon hogyan viharzott.”
A tabi gyermekkor határtalan, kalandos fantáziavilága, történelem, múlt, kultúra, természetközelség, mindennapi élet, emberi viszonyok… mind mind benne vibrál Takáts Gyula az Egy flóbertpuska története című, többször is kiadott ifjúsági regényének színes szőttesében.
Tab és a tabi lét emberformáló, értékeket adó, megtartó ereje mélyen beivódott Takáts Gyula személyiségébe és egy merengő, mindig jobbító szándékkal közelítő, csendes, elkötelezett, tettekkel válaszokat adó, igazságszerető és igazságkereső, megőrzőn újító, mélyen humanista, szabadon hívő, hatalmas műveltségű, somogyi világpolgár művészi attitűdjébe…
Nekem büszkeség és boldogság, hogy Takáts Gyulának volt egy Tabja, egy reptető bázisa, ahogy büszkeség és boldogság, hogy Tabnak volt és van egy Takáts Gyulája.
És tudom, látom és érzem, hogy még lesz is… sokáig lesz!
Köszönöm, hogy jelen vannak, köszönöm, hogy lélekben itt lehetek – szép ünnepnapot kívánok!
Budapest, 2026. február 3.
Csizmadia Sándor polgármester beszéde Takáts Gyula szobránál:
„Hajdan, ahány volt Somogyban a völgy, annyi volt a rakoncátlan patak is. Ilyen, itt-ott már hegyvidékbe sötétülő, déli egű kék vidék az én szülőföldem. Ennek a tájnak az északkeleti részén születtem. Külső-Somogynak jelzik a térképkészítők, de honnan veszik, nem tudom, mert népünk ajkán sohasem hallottam ezt? Közel a tolnai határ. A dombok szinte már hegyek és ott, ahol a legmagasabbak, az Öreghegy, a Csibehegy, és a Kilátópuszta szárnya alatt egy széles völgyben füstölög Tab, az én községem. Itt apai nagyapámnál, az öreg házban születtem. A kémény parázsfogójáról, ha képzeletben egy tíz kilométer sugarú kört rajzolnék, akkor a gyermekévek játszókertjét kanyarítanám ki szülőföldem tájáról. Itt tettem a földre lábam, és itt ágaskodtam a gyümölcs után, amely az ég felől hajolt reám.”
Tisztelt Emlékezők, kedves Tabiak!
A 115 esztendeje Tabon született Takáts Gyula vallomását hallhatták lakóhelyünkről, sokak szülőhazájáról. Vajon tudatosult-e Önökben, Benneteket, hogy ha nincs Takáts Gyula, akkor nincsenek ezek a megkapó tájelemzések. Akkor marad a memóriánk, a nosztalgiánk és képzeletünk. Takáts Gyula viszont örökérvényűen szavakba öntötte mindazt, ami körülvesz bennünket: a tabi szőlőhegyeket, a Kis-Koppány patakot, a Csibe-hegyet, a Boncz kapu környékét, a tabi utcákat, egykori házakat, embereket, ősöket, hagyományokat. Amikor mi már nem leszünk, akkor is megmaradnak Takáts Gyula sorai, gondolatai, melyeknek hű kísérői lehetnek szintén e vidék megörökítőjének, Erényi Lajos festőnek rajzai és festményei. Párosíthatjuk azokat Takáts Gyula egy-egy helyi gondolatához. Nem is kell ide se internet, se fotóalbum. A művészet erejével és a nagy elődök, ahogy Horatius is mondja: ércnél maradóbb munkáival, megidézhetjük a tabi múltat.
Érdekes a sors, nem csak az, hogy ki honnan indul, hanem hogy minek készül. Ki gondolta volna, hogy Tab vidékéről olyan országos hírnevet lehet elérni, mint az Takáts Gyulának sikerült, aki egyébként nem is írónak, hanem festőnek készült. A szépet látta mindenben, s ebben nagy felhajtóerőként mindig jelen volt a tabi, somogyi, dunántúli, aztán a pannon táj. De az eredő itt van, a Kossuth Lajos utcánk közepén, innen indul diák, tanári, majd múzeumigazgatói útjára, közben a költői és írói pályán is egyre feljebb, kötetek tucatjával, írások tömkelegével, kortársak dicséretével egészen a Baumgarten, a József Attila és a Kossuth-díjig jutott.
Nem csak szülőhazája, de egyben szellemi hazája volt e vidék, melyet nemcsak írásaiban, verseiben, esszéiben, ifjúsági regényeiben örökített meg, hanem nagyszerű rajzain, grafikáin egyaránt. Megjárta ugyan külhont is, elvarázsolta Itália, de Somogyország és a Balaton lettek lírájának és prózájának fő mozgatóelemei. A Tab-Kaposvár-Fonyód-Becehegy – Balatongyörök tengely látszólag más és más világ, de mi somogyiak, Balaton vidékiek tudjuk, hogy valójában egy és ugyanaz: a természet itt a fő rendezőelv és a hagyomány a megtartó erő. S ez volt Takáts Gyula írói létének is alapja: a természetelvűség, a harmónia, a hasznosság, a szép keresése, mindez a somogyi tájba, kultúrába ágyazva.
Takáts Gyula sajátosan somogyi és sajátosan balatoni alkotói pályája telis-teli van lokálpatrióta színnel, gondolattal, egyetemes alapvetései, rendkívül sokszínű életműve azonban örökérvényűen a magyar irodalmi Panteon nagyjai közé emeli.
„Az öreg ház aránylag kicsiny volt, de nagy szabadság lengte körül, s az élet értelmének és formáinak titkát eggyé ölelte vastag felei között, udvarán és kertjein. Az öreg ház ott állt az országút mellett, melyen a vásárosi szekerek zörögtek át, nagy céhládákkal és ketrecekkel. A kereskedelem és az ipar erősen összefüggött hajdanán, és dédapám után mindkettőt odahozta az út és ott is fészkelt mindkettő az öreg házban.”
Ebből a tabi öreg házból, ebből a sajátos, háború előtti Koppány-völgyi, kedves és békebeli időből indult útjára az egész 20. századot és annak minden nehézségét át- és megélő szülöttünk. S most itt állunk ebben a hangos, zajos és sok kételyt felvető 21. században. Itt állunk sokan és emlékezünk, idézzük alakját, műveit, életfilozófiáját.
Tisztelt Hallgatóság! Tab jelszava: Kultúra – Közösség – Érték! Mintha a Takáts Gyula életmű alapját hallanánk, s milyen jó ezt hallani, kimondani, hangsúlyozni és büszkén emlékezni egy olyan szülöttre, Tab város első díszpolgárára, aki ha ma itt lenne velünk, elégedetten nézhetne körül. Voltaképpen itt van köztünk, bennünk él, visszük tovább, az a fontos, hogy ne engedjünk a feledésnek, a divatos áramlatoknak, őrizzük a Takáts Gyula hagyományt és adjuk át utódainknak.
Jómagam, Tab Város Polgármestereként biztosíthatom Önöket, hogy erről az útról nem kívánok, nem kívánunk letérni! Ki kell mondanunk most már magabiztosan: nekünk nem csak egy Takáts Gyulánk van, nekünk A Takáts Gyulánk van! S ez a kulturális örökség összekapcsol bennünket Kaposvárral, Fonyóddal, Balatongyörökkel, értékes örökség ez! Nem teher, hanem éltető erő, nem nyűg, hanem motiváló forrás!
Isten éltesse a tabi szőlőhegyek örök és derűs szemlélőjét, Takáts Gyulát! Köszönöm, hogy meghallgattak!
